Vác város önkormányzata oklevéllel ismerte el az 1994-es váci bajnokcsapat tagjait. Az együttes az NB I történetének harmadik vidéki bajnokcsapataként vonult be a magyar futballtörténelembe.
A csapatot köszöntő Matkovich Ilona elmondta, nem csupán idehaza, de külföldön is hatalmas elismeréssel beszéltek az akkori bajnokcsapatról.
“Az akkori városvezetés már egy esztendővel korábban elismerte a teljesítményt. A rendre sokezres közönség előtt kivívott kétszeri ezüstérem után Csank János díszpolgára lett Vácnak, a csapat pedig közösségi Pro Urbe díjban részesült. És csak ezután következett a csúcs, a bajnoki aranyérem! Sok év elteltével is gyakran kerül elő – és nem csak a sportbarátok között –, az 1994-es aranyérem, az azt követő ünneplés. Az, hogy az akkori focicsapatra – Önökre – méltán lehetett büszke minden váci ember” – emelte ki a városvezető.
Iványi Károly a bajnokcsapat köntösében mesélt arról, hogy milyen élmény volt számára klubelnökként megélni a sikert.
“Nagyszerű játékosokat válogattunk össze, akik éhesek voltak a sikerre. Ez volt a mi titkunk. Nagyszerű közösség voltunk, akik nem egyszer 8-10 ezer néző előtt játszhattak. Ez egy szerethető együttes volt.”
A bajnokcsapat edzője, Csank János is arra tért ki, hogy egy egészen különleges csapat alakult ki a Dunakanyarban.
“Megelőzte ez a csapat a saját korát, ennek is köszönhettük a sikerünket. Két ezüstérem után már érett a bajnoki cím. Ez volt számomra a legédesebb siker, mert elképesztő munkával sikerült elérni ezt a bajnoki címet. Szerettem itt Vácon dolgozni, mert más helyekkel ellentétben, itt mindenki tudta a helyét. Sokszor szembesültem azzal később, hogy megpróbáltak beleszólni felülről a munkámban, de itt egyszer sem volt erre példa. Ennek meg is lett az eredménye.”
